Szavalt az egész felső tagozat

A vers, a költészet – maga az ünnep. Verset olvasni, hallgatni nagyszerű élmény. Verset együtt mondani különleges alkalom. Ez történt ma a Bókay iskolában. Választásunk Arany János: A tudós macskája című versre esett, amivel a Költészet napjára emlékeztünk, és a tudomány évéhez kapcsolódtunk. A felsős osztályok egy-egy versszakot szavaltak el, így a 10 osztály mindegyike külön versszakot adhatott elő.

Eközben, a „kissuliban” is közös szavalás folyt, Hárs László: Miértek és hogyanok című versét mondták el az alsó tagozatos gyerekek, 9 versszak, 9 osztály szavalatában hangzott el a vers ünnepére emlékezve.

Más módon is sikerült ünnepi hangulatot teremteni. A 8.b osztály, magyartanárukkal, Baldaváriné Juhász Évával verset ajándékoztak a költemények iránt érdeklődőknek. Babits Mihály volt a példa, akinek verse alapján születtek a gyerekek „versátiratai”. A „Vigyél egy verset” kezdeményezés során, amíg tart, vihetők az iskola kerítésén lengedező lapok.

Nagy lett volna a tudósnak 
Az ő tudománya, 
De mi haszna, ha kevés volt 
A vágott dohánya. 
Könyvet irt a bölcseségről 
- S hajna! 
Akkor esett ez a bolond 
História rajta. 
 
Nem szeretett ez a tudós 
Semmit a világon, 
Járt legyen bár égen-földön, 
Két avagy négy lábon: 
De a kendermagos cicát 
- S hajna! 
Éktelenül megszerette, 
Majdhogy fel nem falta. 
 
Szolgája is volt; a háznak 
Ez viselte gondját, 
Hogy lába ne keljen és a 
Szelek el ne hordják. 
Hű cseléd volt félig-meddig, 
- S hajna! 
Koplalás lőn este reggel 
Bőséges jutalma. 
 
Máskülönben ment a dolga 
A kedves cicának : 
A reggelin gazdájával 
Ketten osztozának. 
Búsan nézte ezt a szolga 
- S hajna! 
Fél zsemlére, pohár téjre 
Nagyokat sohajta. 
 
Mert tudósunk a magáét 
Ha fölreggelizte: 
Felét a cicának adni 
Volt a szolga tiszte. 
Úriasan élt a macska, 
- S hajna! 
Csak nem akart, csak nem akart 
Meglátszani rajta. 
 
"Hé... izé... mi baja lehet 
Annak az állatnak? 
Szőre borzas, csontja zörgős, 
Szédelegve ballag." 
"Jaj, uram, hát a sok éhség! - 
- S hajna! 
Kétszereznők csak a tartást; 
Mindjárt lábra kapna." 
 
S az napságtól itce tej járt, 
Kapott egész zsemlét: 
A tudós csak lesi, várja 
Hogy ha nekitelnék. 
De a macska nem üdűlt fel, 
- S hajna! 
Elfogyott a fogyó holddal, 
Sarlóvá hajolva. 
 
Kendermagos szegény cica 
Nyavalyába esvén, 
Fölvette a néhai nevet 
Egy szép őszi estvén. 
"Átszellemült kedves állat 
- S hajna! 
Falatom megosztom vele 
Mégis meg van halva!" 
 
"Mi tagadás" - mond a szolga, 
"A cicus nem vétett: 
Én evém meg ő helyette 
Reggel az ebédet. 
Mondtam, menjen egérfogni, 
- S hajna! 
Nem tanyáz ám ott egér, hol 
Üres minden kamra." 
 
Nagy volt, mondok, a tudósnak 
Az ő tudománya, 
De mi haszna! Kevés hozzá 
A vágott dohánya. 
Könyvet irt a bölcseségről 
- S hajna! 
Ilyen ápró dőreségek 
Gyakran estek rajta. 
 
(1847)